Gyurcsány Orbán I-rész

Moderátor: Jó estét kívánok, köszöntjük a televízió nézőket és a rádióhallgatókat a Magyar Televízió 8-as stúdiójából. Négy nap múlva parlamenti képviselőket választ az ország. Egészen pontosan 83 óra múlva megnyílnak a szavazóhelyiségek. A kampány célegyenesében pedig vita, illetve viták. Ma Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az MSZP miniszterelnök-jelöltje, és Orbán Viktor a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke, miniszterelnök-jelöltje között. Jó estét kívánunk önöknek is uraim. Gyurcsány Ferenc: Jó estét. Orbán Viktor: Jó estét.   Moderátor: Mindaz, ami ma este itt zajlik, a pártok megállapodása alapján történik. Az MSZP és a Fidesz közösen döntött a vita szabályairól, míg a moderátorok személyéről is. Javaslatukra közjegyző előtti sorsolással határoztuk meg a megszólalás és a témák sorrendjét is. Minden megszólalásnak meghatározott időkerete van, az órát majd önök is látják a képernyőn. A vita menete a következő: két - kétperces bevezetőkkel kezdünk a hétfői sorsolásnak megfelelően. Először Gyurcsány Ferenc, majd Orbán Viktor beszél, majd a vita legvégén, az utolsó szó Orbán Viktort illeti. A bevezetők után nyolc témában ismertetik álláspontjukat a miniszterelnök jelöltek. Ezek a következők: az első: mezőgazdaság, falvak helyzete, a második: adók, költségvetés, államadósság, a harmadik: lakástámogatás, otthonteremtés, családtámogatás, a negyedik az egészségügy, az ötödik: az oktatás. A hatodik témakör: gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztés, vállalkozások támogatása. A hetedik: munka, munkahely teremtés, munkanélküliség és a nyolcadik, az utolsó témakör pedig: nyugdíjak, bérek, árak, megélhetés. Az egyes témák kifejtését a megállapodásnak megfelelően a résztvevők felváltva kezdik. Az egyes témakörök felépítése szintén a pártok megállapodása alapján a következő: háromperces álláspont ismertetés után a másik félnek egy perces reagálásra van lehetősége, majd ő ismertetheti álláspontját ugyanerről a témáról három percben és erre a három percre egy percben reagálhat az először megszólaló. A két párt képviselőinek megállapodása alapján ezúttal mi gazdálkodunk az önök idejével. Ha valamelyikük túllépi a rendelkezésére álló három, illetve egy percet, azt a következő három, illetve egyperces megszólalásából vonjuk le. Az idő lejártával a megkezdett mondatot mindenki befejezheti, de új mondatot már nem kezdhet. Mi kénytelenek leszünk könyörtelenül közbeszólni. Ahogyan ebben a pártok megállapodtak. Tehát a feleselő homokóra hálás feladatát vállaljuk magunkra ezen az estén. Ha valaki egy-egy alkalommal nem használja ki a rendelkezésére álló időkeretet, akkor azok a másodpercek elvesznek. A vita során jegyzetelni természetesen lehet, de semmi más segédeszköz, táblázat nem használható. A pultot pedig nem szabad elhagyni. Ennyit a szigorú szabályokról. A politikai pártok, a stábok elfogadták ezeket a szabályokat. Kérdezem önöktől, hogy önök is elfogadják ezeket? Gyurcsány Ferenc: Igen. Orbán Viktor: Természetesen. Moderátor: Kezdődjék tehát a vita. Először kétperces bevezetőre kérem a sorsolásnak megfelelően Gyurcsány Ferencet. Parancsoljon.   Gyurcsány Ferenc: Jó estét kívánok. Először is hadd mondjak köszönetet azoknak, akik ezekben a percekben is a gátakon vannak, óvják, védi városaink, falvaink biztonságát. Lehetővé teszik azt, hogy mi meg végezhessük a dolgunkat nemcsak itt a stúdióban, hanem természetesen szerte az országban. Szóval: köszönet a győzőknek, akik győzik a munkát ott a gátakon. Ami pedig a vitát illeti: elsősorban is azt szeretném ma este elérni, hogy derüljön ki, hogy egy erős és sikeres Magyarországot szeretnénk csinálni. Közösen. Egy olyan országot, amelyben az emberek tehetsége és szorgalma az végül eredményre vezet. Igen. Hiszek ebben az országban. Hiszek abban, hogy csinálható egy jobb ország. Sokak, milliók akaratából és tehetségéből. Hiszek abban, hogy teremthető egy igazságos ország, ahol nem válik el a fent és a lent. Hiszek abban, hogy teremthető egy olyan Magyarország, ahol a vidékiség, falura születni az nem átok, hanem nagy, reményteljes lehetőség. Elindulni az úton. Fölemelkedni, mindenki számára. Hiszek egy olyan országban, amely nem a múltba fordul, ahol megbecsüljük egymást, ahol a politikai riválisok tudják, hogy bizony szociáldemokrata, konzervatív és liberális együtt alkotja a magyar politikát. Nemcsak becsülik, hanem tisztelik egymást. Hogy a politikában nem a sértések, hanem a megbecsülés az úr. Ilyen országban hiszek és azt is tudom, hogy ezért képesek vagyunk tenni. Tudom, hogy amit mi képviselünk, a Magyar Szocialista Párt az erős Magyarországot eredményez. Együtt a kormánnyal, együtt az emberekkel és családokat. Tennék ezért az országért. Tegyünk Magyarország, vagy ahogyan mondják az interneten, huzzunk bele. Moderátor: Köszönjük szépen. Szintén kétperces bevezetőre van lehetősége Orbán Viktornak. Tessék elnök úr.   Orbán Viktor: Jó napot kívánok, én is tisztelettel szeretném köszönteni önöket is, az elnök urat is meg a nézőket is. Én is hadd kívánjak sok sikert, erőt és kitartást azoknak a magyaroknak, akik most a gátakon dolgoznak. Remélem, meg tudják tartani lelkesedéssel és munkával az egyre nagyobb hullámban érkező vizet, nemcsak a Dunán, hanem reményeim szerint majd a Tiszán is. Nos, ami pedig a választásokat illeti, 16 esztendővel ezelőtt végrehajtottunk közösen egy rendszerváltoztatást. Szabadságot akartunk. A szabadságról sokféle definíció létezik, én úgy vallom, hogy a szabadság azt jelenti, hogy magunk hozhatunk döntést a saját magunk sorsáról, a családunk sorsáról és a magyar nemzet sorsáról is. Ez a lehetőség áll most előttünk, ezért arra bíztatok mindenkit és arra kérek, hogy vasárnap jöjjön el és éljen a szabadság adta lehetőséggel, hozzon önálló döntést. Önálló döntést, ami azt jelenti, hogy tisztelettel arra kérem a nézőket, hogy talán kevéssé a pártkampányokra, meg a fizetett hirdetésekre hagyatkozzanak, arra kérem őket, hgoy nézzenek körül a saját házuk táján, családjukban, szomszédságukban, a saját maguk életében. És ítéljék meg saját maguk a saját maguk tapasztalatai alapján, hogy milyen volt ez a négy esztendő. Ítéljék meg, hogy azt kapták-e, amit szerettek volna, betartották-e az ígéreteket, amiket tettek nekik. Ha úgy gondolják, hogy ma jobban élnek, könnyebben élnek, akkor azt tanácsolom, hogy szavazzanak a változatlanságra, ha pedig úgy gondolják, hogy nem azt kapják, nem erre számítottak, nem tartották be az ígéreteket, ha úgy látják, hogy jobban akarnak élni, akkor pedig tisztelettel arra kérem a kedves magyar állampolgárokat, hogy szavazzanak a változásra és tüntessenek ki bennünket a bizalmukkal.   Moderátor: Először Gyurcsány Ferencnek lesz három perce, ebben egy percben reagálhat majd Orbán Viktor, majd a Fidesz miniszterelnök-jelöltje fejtheti ki álláspontját ugyanarról a témáról három percben és erre a három percre az MSZP miniszterelnök-jelöltje reagálhat egy percben. Tehát három - egy, három - egy, egyszerűen így lehet ezt összefoglalni. A pártok képviselőinek részvételével megtartott sorsolás szerint az első témakör a mezőgazdaság és a falvak helyzete. Sokan élnek, élnének a mezőgazdaságból, a gazdálkodók kiszolgáltatottnak mondják magukat, a növény- és állattenyésztők is mint mindig, el tudnának képzelni jobb helyzetet. Mi a megoldás a falvakban élők számára? Először tehát Gyurcsány Ferenc mondhatja el három percben.   Gyurcsány Ferenc: Hát akkor vidék, mezőgazdaság és a falvak . Anélkül, hogy ironizálni szeretnék, azt mondanám, hogy a két legkurrensebb veszély a falvakban, mezőgazdaságban az a politika és a belvíz. Azért mondom, hogy a politika, mert hála Istennek most már mind a ketten kormányoztunk és látjuk, hogy melyikünk mit tesz a vidékkel és a mezőgazdasággal. És láttam, hogy egy alkalommal már elnök úr pártja egy általunk nem pontosan ismert politikai szövetségkötés eredményeként odaadta a falvat és a mezőgazdaságot egy budapesti ügyvédnek, a Kisgazdapárt elnökének. Láttuk, mi lett a vége. És azért mondom, hogy ez nagy veszély, mert minthogyha ugyanerre készülne az elnök úr most is. Most nem a kisgazdáknak, hanem a gazdáknak oda adni a falvat. A MAGOSZ-nak, ami nem jó hír, mert láttuk, hogy mi lett a vége, hogyha politikai alku eredményez az, mi van a falvakban, mi van a mezőgazdaságban. Hát volt utána feladatunk elegendő. Hogyha elvittük a politikát a falvakból, akkor végre koncentrálhatunk arra, amit csinálnunk kell. Mit kell tenni? Hogyan lehet egy emelkedő, erős, megtartó erejű vidéket teremteni. Hát elsősorban a mezőgazdaságban úgy, hogy piacot kell teremteni. Piacot, és hogy a piacon lehessen sikeresnek lenni, ahhoz pedig fejleszteni kell. De ha már a piacnál vagyunk. Szerintem az képviseli jól a vidéket és a mezőgazdaságot, aki például meg tudott állapodni Oroszországgal, aki nem hátat fordított Oroszországgal. Elnök úr négy év alatt egyszer sem sikerült, hogy eljusson Moszkvába. Mi vagy ötször. Sőt idejött Oroszország elnöke. Az történt, ami leginkább kellett a magyar mezőgazdaságnak. Megnyitni új piacokat. Új piacok nélkül nincsen fejlődő meg, fejlődő mezőgazdaság nélkül nincsen megtartó erejű falu. Ehhez persze akkor kell beruházni. Miből lesz beruházás? Abból lesz beruházás, amit fejlesztésként és támogatásként egyre többet adunk. Tudom, hogy nem eleget. Hát persze, hogy nem eleget. Éppen kétszer annyit, mint 2002-ben. Kellene még többet? Sokkal többet kellene adni. Kevesebb ez, mint mondjuk a belga gazdáké? Kevesebb. Azért dolgozunk nagyon sokat. Közben védeni a saját piacainkat. Nem megengedni, hogy - ahogyan Gráf miniszter úr mondja - Nyugat-Európa szemétlerakó helye, élelmiszer szemétlerakó helye legyen a mi világunk. Meg összekapaszkodni, összefogni. Béteket - akik ott élnek, tudják mit jelent ez - alakítani. Termelőknek adni feldolgozást, hogy ne úgy álljanak, mint a kisujjam. Mehessenek előre. Sokan beszéltek erről. Mi ezt megtettük a tejiparban, - lásd Parmalat, - megtettük például borfeldolgozásban, Izsákon. Nagyon fontos dolgok ezek. Ezekből a beruházásból, a piacvédelemből, és a piac építésből épül az ország. És hogy nem teszünk különbséget gazda, őstermelő, kistermelő és mezőgazdasági vállalkozók között, mert mind a barátaink. Moderátor: Köszönöm szépen. Most az elhangzottakra egy percben reagálhat Orbán Viktor.   Orbán Viktor: Hát a falun élő emberek, akik mezőgazdaságból próbálják a családjukat eltartani, talán ők végzik Magyarországon a legnehezebb munkát, a falusi élet nehéz, korán kell kelni, egész nap dolgozni kell és csak amikor lemegy a nap, akkor térhet haza az ember. A gazdák tették az elmúlt években is a dolgukat. A kormány cserbenhagyta őket. Sztrájkokkal kellett kikényszeríteniük azt, ami egyébként járt volna nekik. A gazdáktól nem kell félteni sem a mezőgazdaságot, sem a magyar falut. A legjobb helyen éppen a gazdák kezében lesz majd. Én örülök annak, hogy a Magyar Gazdák Országos Szövetségével sikerült megállapodni. Örülök annak, hogy a programjukat a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elfogadta, az egy olyan program, amelyik esélyt ad a mezőgazdaságnak és miután valóban sokszor csalódás érte már a mezőgazdaságból élő, falun élő embereket, épp itt az ideje, hogy azt tudjuk mondani: no hát akkor vegyék a saját kezükbe a sorsuk irányítását, jöjjenek a gazdák és mutassák meg, mit tudnak. Mi támogatni fogjuk őket ebben a munkában. Moderátor: Elnök úr, ez volt a reagálásra szánt egy perc, most ugyancsak a mezőgazdaság és a falvak helyzetéről fejtheti ki álláspontját három percben. Orbán Viktor: Érdekes módon a kiinduló pontban megegyezünk az elnök úrral. A gazdáknak is megvan a dolga, meg a kormánynak is megvan a maga dolga. A gazdák az elmúlt esztendőkben tették a dolgukat. Előállították a jó minőségű magyar élelmiszereket azért, hogy a mi asztalunkra ezek odakerülhessenek. Azt kell mondanom azonban, hogy a kormány dolga meg az lenne, az lesz majd a jövőben is, hogy piacokat szerezzen ezeknek a termékeknek. Ebben sikertelenek voltunk az elmúlt négy évben. Meg kell védeni a saját piacainkat is. Ma Magyarország valóban, ha így megy tovább, Európa élelmiszer szemétlerakó telepévé válik. A kormány felelőssége, hogy megvédjen bennünket ez ellen. Megvannak ehhez az eszközei, az Európai Unión belüli országok ügyesen használják ezeket az eszközöket. Nagyon nehéz nekünk ott piacokat szereznünk. Ugyanígy kell nekünk is viselkednünk, nem lehetünk Európa balekjai. Meg kell tartani a magyar termőföldet, olyan politikát kell folytatni, amely világossá teszi, hogy Magyarországon annyi termőföldet vásárolhatnak a külföldiek, mondjuk osztrákok, németek, vagy éppen franciák, mint amennyit majd mi fogunk vásárolni az ő országukban. Ha eladjuk a termőföldet, akkor földönfutókká válunk és egy ország, amely földönfutó, az hazátlan, márpedig mi nem akarunk hontalanok és hazátlanok lenni a saját országunkban. És meg kell védeni a piacainkat is, mert a gazdák jó minőségű termékeire várnak a magyar családok. A magyar gazdaság állapotáról talán egy beszédes számot hadd idézzek. A második világháborút követően Magyarországon több mint egy millió szarvasmarha volt, ma körülbelül 720 ezer lehet, kevesebb, mint 750 ezer. Jól mutatja, hogy milyen mélyen vagyunk, pedig akkor már átmentek rajtunk egyszer a németek és legalább egyszer az oroszok. Tehát azt hiszem, hogy a magyar mezőgazdaságnak vannak tartalékai, vannak lehetőségei. Azonban a vidéki élet nemcsak mezőgazdaságból áll. A falvakban nemcsak mezőgazdaságból élnek az emberek. Mindenki azt szeretné, hogy tisztes megélhetést nyújtó munkalehetőséget találjon a lakóhelyén, vagy legalábbis ahhoz közel és azt szeretné, hogyha nem taszítanák ki az ország közösségéből. Márpedig nagyon sok iskolát, óvodát bezártak, postát fölszámoltak és a vidéki emberek joggal érzik úgy, hogy az elmúlt négy év az a faluk leépítésének időszaka volt. Ha egy így megy tovább, akkor a falvaink el fognak sorvadni, márpedig jó minőségű életet falun is lehet élni. Erről szól az Európai Unió, erről szól Nyugat-Európa. Én hiszek abban, hogy erre képesek leszünk, meg fogjuk védeni a magyar termőföldet, meg fogjuk védeni a magyar piacokat. Támogatni fogjuk a gazdákat, hogy kezükbe vegyék a magyar mezőgazdaságot. Nem engedjük, hogy a kis iskolákat bezárják, nem engedjük, hogy messzire kelljen vinni a szülőknek gyermekeiket. Nem engedjük, hogy a civilizációból kiszorítsák a falukat, ezért a postákat újra meg kell majd nyitni, az óvodákat újra befogadóképessé kell tenni. Szóval mi hiszünk a magyar vidékben. Moderátor: A három perc letelt. Most Gyurcsány Ferenc reagálhat az imént elhangzottakra, egy percben.   Gyurcsány Ferenc: Jaj de veszélyes lenne ez a szónoklat, hogyha Orbán úr még soha nem lett volna kormányon. Akkor bizony retteghetnénk, mert megígérhetne szinte bármit. De hát az, aki piacszerzésről tart nekünk itt hosszú-hosszú előadást, az az a politikus, aki bezárta az Oroszország felé vezető kaput. Aki hetykén hátat fordított. Aki azt mondja, hogy meg kell őrizni falvainkban a kisiskolát, annak kormányzása alatt több száz kisiskolát bezártak. Miért engedte miniszterelnök úr akkor, amikor miniszterelnök volt? Miért engedte? Hogyha csak ennyiben állna. Értem én, hogy aggódik a szarvasmarháért, de hát hogyha megnézte a számokat, akkor utána azt is megnézte, hogy mennyit tejelnek ezek a marhák. Hát sokkal többet. Megváltozott a világ. Nem 45-öt kell nézni. Előre kell menni, bátran, tehetséggel. Aki csak meg akar őrizni és védeni akar, az vereséget fog szenvedni. Mást ajánlok. Bátran építkezni. Az a jó. Moderátor: Köszönjük szépen. A következő témakör az adók, a költségvetés, és az államadósság. Miközben a pártok az adócsökkentés és a járulékcsökkentés szükségességéről beszélnek, a mértékről már eltérőek az elképzelések. Eltérőek a vélemények arról is, hogy az államadósság mértéke elfogadhatatlanul magas, vagy még kezelhető. Álláspontját először Orbán Viktor fejtheti ki három percben. Tessék elnök úr.   Orbán Viktor: Köszönöm szépen. Azt tapasztaltuk meg az elmúlt esztendőkben, hogy az államadósság nő, a költségvetési hiány is egyre magasabb. Nemcsak az árvíz miatt úszunk, hanem az államadósságban is nyakig úszunk lassan. A költségvetési hiány aggasztó méreteket ölt. Nem sikerül betartani azokat a törvényeket, amelyeket a Parlament alkot és amellyel gátat próbál szabni a felelőtlen költekezésnek. Ilyenkor az történik a magas költségvetési hiánynál, amit megszoktunk, ha szocialista kormányok vannak, adóemelések következnek be. Ezeknek egy részét adóemelésnek hívják, a másik részét csak illetékemelésnek, de hát az illeték is adó. Ez mindannyiunkat elér. Az útlevélnél például több mint kétszeres emelés történt. Mi azt gondoljuk, hogy ilyen adósságba taszítani Magyarországot az felelőtlenség, ráadásul ez, csak ha a hiteleket számolom, akkor 5 ezermilliárd forint, ha privatizációs bevételt is, akkor 6 ezermilliárd forint és a reményeink szerinti kormányváltást követően föl kell tennünk azt a kérdést, hogy hol van ez a pénz, mert a hazánkon nem látszik, hogy itt 6 ezermilliárd forint hitelt, illetve privatizációs bevételt költöttünk volna el annak érdekében, hogy jobban éljenek a magyar emberek. Van itt még egy baj a költségvetéssel, ugye ma 5-e van, ma kellett volna közzétenni a kormánynak a költségvetési adatokat. Amikor először olvastam a Pénzügyminisztérium a nyilatkozatát, amely arról szól, hogy nem teszik közzé az adatokat, majd csak a választások első fordulója után, akkor azt hittem, hogy a 80-as években vagyunk ismét. Azt mondta a Pénzügyminisztérium, hogy azért nem teszik közzé az első negyedéves adatokat, mert ez befolyásolná a választást. No de minek kellene befolyásolni a választást, ha nem éppen a valóságnak. Nos, ez egy tarthatatlan állapot. A magyar embereknek joguk van tudni, hogy pontosan mennyi adósság terheli őket, milyen a költségvetés helyzete. És választ kell nekünk adni arra is, arra a kérdésükre, hogy miből fogjuk majd visszafizetni ezeket a hiteleket. Ma egy csecsemőnek, vagy egy aggastyánnak egyaránt, több mint 1 millió 300 ezer forint adósság nyomja a vállát. Ez azt jelenti, hogy egy négytagú család több mint 5 millió forinttal adósodott el. Miből fogjuk ezeket majd visszafizetni? Nos a megoldás a mi meggyőződésünk szerint nem a megszorítás. Persze a luxuskiadásokat föl kell számolni, kevesebb politikusra, kevesebb bürokráciára és alacsonyabb adókra van szükségünk, de ezenkívül a gazdasági növekedés motorjait is be kell indítani. Csak megszorítással nem tudunk kikeveredni ebből az adósságválságból. Olyan gazdasági növekedésre van szükségünk, amely munkát ad az embereknek, akik dolgozhatnak és a munkájukon keresztül kisegíthetik magukat és családjukat is, meg Magyarországot is ebből a mostani nehéz helyzetből. Köszönöm szépen. Moderátor: Köszönjük szépen. Egy perces reagálásra van lehetősége Gyurcsány Ferencnek. Tessék. Gyurcsány Ferenc: Emlékeztetnek ezek a megjegyzések arra, amit 1998-ban Orbán elnök úr Horn Gyulával folytatott vitájában mondott. Ott 7 százalékos gazdasági növekedésről beszélt, az lesz a megoldás. Emlékszik elnök úr, hogy mennyit sikerült ebből csinálni 2002-re? Alig többet, mint hármat. Ez a messziről jött embernek az esete, de azt hiszem, hogy a magyarok nem felejtenek ám ebben. Az meg őszintén szólva egészen elképesztő, hogy miközben perceken keresztül azt ecseteli Magyarország számára, hogy itt a végveszély, talán bele is fogunk halni ebbe az államadósságba, aközben az ön pártjának a programja az, amely amerre ment, ott egy pár milliárdot még elszórt. Ha akkora a baj, álljon elő a farbával. Mondja meg, konkrétan, számokkal. Nem úgy általában, mi a terve és csinálna. Ijesztegetni, kérem szépen, ahhoz nem kell politikusnak lenni, ahhoz elég előugrani egy sötét sarokból. Moderátor: Ez volt hát a reakcióra szánt idő, most Gyurcsány Ferenc mondhatja el saját véleményét három percben. Gyurcsány Ferenc: Erős és olyan országot szeretnénk, amelyben van értelme dolgozni. Amelyben előre lehet jutni. Olyan országot, amelyben nem beszélnek adócsökkentésről, mert arról a politikusok szoktak beszélni. Amelyben teszik. Volt már aki beszélt róla. Ön is elnök úr. 98-ban. Radikálisat ígért. És tudja mi lett belőle? Semmi. Ugyanannyi volt az adóterhelés négy évvel később, mint akkor, amikor átvette a kormányzást. Mi csökkentettük az adókat. Az áfát, a személyi jövedelemadót, a társasági adót. Önnek ma pártelnökként, képviselőként több mint 200 ezer forint a fizetése, hogyha megnézi,, hogy mennyivel marad több a borítékban, az átutalásban, több mint 100 ezer forint . Ön például a kormányváltás egyik nyertese. Azért, mert csökkentettük a személyi jövedelemadót, magának több marad a borítékjában. 100 ezer forinttal. Nézze, nem kell azt mondani az embereknek, hogy nem volt adócsökkentés. Hogyha ezt nem hiszi, akkor holnapra nézzük meg, egyszerű számítással. Megnézzük, hogy 2001-ben mennyi adó folyt be és megnézzük 2005-ben. Megnézzük, hogy ez mekkora az összes jövedelmünkhöz képest. Egyszerű arányszámot fogunk kapni, 30 és 40 százalék között. Ha nekem van igazam, akkor ön kér én tőlem elnézést, hogyha fordítva, akkor pedig e szerint kell eljárni. Hol a pénz? Tessék körülnézni ebben az országban. Épült annyi autópálya, ami sehol Európában. Az ön időszakában hetes kilométer autópálya épült és hatvanat kezdtek el építeni. Hát nem nagy teljesítmény. A vidék felemeléséről nem beszélni kell, azért cselekedni elnök úr. Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Nagykanizsa, Szeged lakói azt mondják, hogy ez igen, ezt csinálni kell. Nyugdíjban: minden harmadik forintot, amivel többet költöttünk, azt nyugdíjra költöttük. Mert mi betartottuk, amit ígértünk. Volt olyan miniszterelnök aki azt magyarázta, hogy mit számít a törvény, arra most nem fussa. Hát ott van a pénz például. Vagy tudja-e, hogy csak egészségügyre több mint ezer milliárd forinttal többet költöttünk az elmúlt időszakban. Bizony. Ott van a pénz. Ha nem látja az ember, akkor mégiscsak ki kellene szállni nemcsak a miniszterelnöki autóból, hanem a pártelnökiből is, és körülnézni. Ez az ország épül. Ez az ország ez szépül. Messze nem tökéletes minden persze. És csökkenteni kell az államapparátust. Egyet értek én vele. Éppen egyharmadával kevesebb pénzt költünk igazgatásra, mint az ön kormányában. Miniszterelnök úr, nekem egyetlen egy autóm van. Önnek tíz volt. Tudja. Ez a helyzet. Az az igazság, hogy mindegyikünk megmutathatta, hogy mire képes. Mi építkeztünk és szociális igazságot teremtettünk. És úgy vagyunk vele, mint a fiatal házas, aki lakást vesz hitelből. Örülünk, hogy gyarapszik. Moderátor: Orbán Viktoré a lehetőség, hogy egy percben reagáljon. Orbán Viktor: Köszönöm szépen. Az autópálya építés olyan, mint a lakásépítés. Mind a kettő fontos dolog. Elő kell készíteni, van egy átfutási ideje. Egyik kormány a másiknak adja a stafétabotot. Szamárság arra hivatkozni, hogy az egyik épített, a másik pedig nem. Amit az egyik előkészít, azt tudja a másik megépíteni és ez majd így lesz reményeink szerint a következő kormányváltás után is. Azért kár összejönnünk, hogy szamárságokat beszéljünk, de mondom nekem egy autóm volt mindig is, az ember nem tud tíz autóban ülni, csak egyben, tisztelt miniszterelnök úr. Tehát ha megengedi, hadd kérjem meg arra, hogy a vita komolyságát megőrizendő, valótlan állításokkal sem engem, se a nézőket ne próbálja félrevezetni. Ami pedig a növekedés dolgát illeti, hol a pénz? 3 millió 200 ezer emberrel tudtam szót váltani az elmúlt három esztendőben. Mindenki ugyanezt a kérdést teszi föl. Kérem is őket, hogy tegyék fel ezt a kérdést maguknak, látják-e ezt a temérdek pénzt a saját magukat körülvevő világban. Moderátor: Köszönjük szépen. Négy másodperccel tovább beszélt Orbán Viktor, mint ami a rendelkezésére állt, úgy hogy ezt a négy másodpercet a következő egy percből levonjuk. A lakástámogatás, otthonteremtés, családtámogatás témakörrel folytatjuk. A lakáshoz jutás segítését mindkét politikai erő fontosnak tartja, de a megoldást különböző módon képzelik el. Az otthonteremtés támogatása mellett kérdés az is, hogy miként lehet még inkább segíteni a gyermekes családokat. Gyurcsány Ferencé a szó, három percig.     Gyurcsány Ferenc: Jaj de nem egyszerű lakásról és családtámogatásról három perc ben beszélni. Bár egy dolog megkönnyíti, hogy ugyanaz az alapelv az, ami összeköti a kettőt és ami egyébként megkülönböztet bennünket legfőbb riválisunktól. Az tudniillik az, hogy kinek akar az állam segíteni igazán? Mindenkinek egyformán akar segíteni, sőt, ami még rosszabb, annak akar többet adni, akinek a segítség nélkül is jobban megy, vagy azt mondja, hogy hát, nincsen pénzzel tele a padlás, annak adok többet, ahol több a szükség. Itt két nagyon különböző politikát láthattak a nézők. Az önmagát konzervatívnak tekintő előző kormány mindig azt mondta, hogy annak adjunk többet, akinek egyébként is jobban megy. Ezért aztán a családtámogatást adókedvezményre építette. Na de hát adókedvezményt az tud jobban igénybe venni, akinek magasabb a jövedelme. És az kevesebbet, akinek kevesebb. Beszédes példa, hogy a háromgyermekes családok közül nem egészen negyven százalék tudta maradéktalanul igénybe venni az adókedvezményt. Na de hát ez igazságtalan. Nem lehet azzal büntetni egy gyermeket, hogy csak azért, azért is kevesebb pénzt kap családtámogatásra, mert a szülőknek egyébként rosszabbul megy. Azt mondtuk, hogy ez nincsen rendben. Minden gyermek egyenlő. Ezt a politikát folytatjuk. Ezért adókedvezmény helyett családi pótlékra építjük ezt a támogatási rendszert. Többet adunk. Mondok egy átlagszámot. Tízezer forint helyett, ami 2002-ben jutott egy gyerekre, tizennégyet, negyven százalékkal többet, ami még fontosabb, igazságosabban. Mindenhova egyformán eljutó módon. Ez segít azoknak, akiknek e nélkül nehezebb lenne a sorsa. Tudnék mondani sok példát, majd ha válaszolnom kell, mert ilyenkor mindig egyedi példákat szoktak mondani a vitatkozók, akkor majd cáfolni fogom azokat. Ugyanez igaz a lakástámogatásra. Adni 30 millió forintos hitelhez kamattámogatást, sőt, akár többet is, hát ez az ingatlanbefektetési támogatás. Ez egy rossz irány. Azt mondani, hogy: nem. Ezt korlátozni kell. Dehogy akarunk mi másfél millió forintot adni ingatlanbefektetőknek évente, ez másfél évi átlagos nyugdíj. Akik az első lakást szerzik meg, annak kell adni. A fészekrakóknak. Első évben húsz ezer, pont annyi ez az első évi húszezer, mint a kedvezményes lakáskölcsönnek, az első évben igénybevevők köre. Meg felújítanak panelokat. Mert a panelokban nem panelprolik laknak, hanem emberek, akik jobban akarnak élni. 50 ezer panellakást újítottunk fel. Többet, mint előtte bárki. És merre megyünk előre? A Fészekrakó korhatárát most már másodszor fölemeljük, 40 év lesz. A panellakásokat 400 ezret felújítunk a következő időszakra, sőt, kiterjesztjük a nem panelokra. Harmadrészt pedig, hogy visszatérjek a családtámogatásra, a családi pótlékot folyamatosan az infláció fölött emeljük, sőt, a több gyermekesek számára további emelést teszünk. Erről is szól az igazságosság. Moderátor: Most Orbán Viktor reagálhat az elhangzottakra. Nincs egy perce, 56 másodperce van. Orbán Viktor: Először is engedjék meg, hogy a panellakásban lakók nevében visszautasítsam, hogy a miniszterelnök, vagy bárki más őket Magyarországon panelproliknak minősítse. Márcsak azért is, mert magam is négy esztendőn keresztül a szüleimmel együtt panellakásban éltem. Úgy hogy kérem a miniszterelnök urat, hogy se engem, se a szüleimet, magammal együtt sok százezer magyar embert ne sértegessen. Ami a gazdagokat illeti. Kit tart gazdagnak a mostani kormány. Azok, akik egy gyermeket nevelte, ha a két szülő együtt 73 ezer forintot keresett, teljesen igénybe vehették az adókedvezményt. Tőlük önök ezt elvették, mert gazdagnak minősítették őket. Két gyereknél két szülőnek 97 ezer forintot kellett keresni és igénybe vehette a teljes adókedvezményt. Önök szerint ők gazdagok. A három gyermeket nevelőknek, ha volt 150 ezer forintjuk, akkor igénybe vehették az adókedvezményt. Kérdezzük meg a családokat, mikor jutottak könnyebben lakáshoz, most vagy korábban. Moderátor: A szigorú szabályok szerint ugyancsak Orbán Viktor következik.   Orbán Viktor: ...a mai vita során otthon és család. Mindannyian tudjuk, hogy fogyóban vagyunk. Ma Magyarországon olyanok az állapotok, hogy a fiatal házasok nem vállalnak annyi gyermeket, mint amennyit szeretnének. Egy házaspárra 1,29 százalék gyermek esik. Ami azt jelenti, hogy nem tudjuk fönntartani sem a gazdasági rendszerünket, sem hosszabb távon a magyar nemzetet. Ezért én biztatni akarom a fiatalokat, és segíteni szeretnék abban, hogy bátran vállaljanak annyi gyermeket, amennyit egyébként elterveztek. Azt mondják a fiatalok, hogy a legnagyobb akadály ma a gyermekvállalásnál, hogy nem jutnak megfelelő méretű otthonhoz és lakáshoz. Én azt mondom, hogy ismét ne ránk, politikusokra hallgassanak. Tegyék csak fel a fiatalok maguknak a kérdést. Egyetlen kérdést tegyenek fel. Könnyebben jutnak-e ma lakáshoz, mint négy évvel ezelőtt, vagy nehezebben. És a szülők is csak tegyék föl maguknak ezt a kérdést, hogy az ő gyermekük mikor rendelkezett nagyobb eséllyel, hogy önálló lakáshoz jusson. Most vagy korábban? Az adókedvezményt vissza fogjuk állítani. A családok oldalán állunk. Nem engedjük, hogy csak azért ne tudjanak gyermeket vállalni, mert úgy látják, hogy kilátástalan a jövőjük. A gyermekes asszonyoknak segíteni fogunk, hogy munkához juthassanak. Részmunkaidős foglalkoztatásra van ma szükség Magyarországon. A nélkül nem tudnak visszamenni a gyermeküket nevelő asszonyok a munkába. Az egyedülálló, gyermeküket egyedül nevelőket különösen is támogatni fogjuk, hiszen az ő sorsuk még nehezebb. Szeretnénk megindítani, sőt, meg fogunk indítani egy családi gépkocsi programot, ami arról szól, hogy az 1600 köbcentis benzinüzemű és a 2000 köbcentis dízel üzemű gépkocsiknál, a regisztrációs díjat el fogjuk törölni, és így olcsóbbá tesszük Ezeket a gépkocsikat. És az autópálya matricáknál is az éves autópálya matricákat az előbb említett két kategóriában a felére fogjuk majd csökkenteni. Én bízok abban, hogy vissza tudjuk adni a magyar nemzet életerejét. Én biztatom a fiatalokat is, hogy gondolkodjanak családban, keressék a társukat, alapítsanak közösen családot, vállaljanak gyermeket. Családban élni nehéz, időnként talán nehezebb, mint egyedül, de higgyék el, hogy megéri. Mi az ő oldalukon állunk a családok oldalán állunk, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az álmaikat, a terveiket, vagyis, hogy olyan családjuk legyen és annyi gyermeket vállalhassanak, mint amennyit szeretnének, valóra is tudnának, tudják váltani. Szeretnénk, ha visszatérne a magyar nemzet életkedve, és nem egy fogyó, elöregedő nemzet lennénk, hanem egy fiatalos, jókedvű és tetterős Magyarország lenne a mi hazánk. Moderátor: Nem kívánja kihasználni az idejét. Tehát ezek a másodpercek elvesztek. Egy perce van Gyurcsány Ferencnek arra, hogy reagáljon. Gyurcsány Ferenc: Hát annyira talán akkor mégsem volt fontos ez a kérdés, hogy nem sikerült három percet erről beszélni. De azért szemrebbenés nélkül azt mondani, hogy mi panel prolizzuk a panel lakásokban élőket és nem emlékezni arra, ki mondta a 2002-es választási vereség után, hogy ők okozták ezt a vereséget. Hát elnök Úr, őszintén szólva sok mindent feltételeztem Önről, de azért ez a fajta bátorság ez túl van azon is. Na de mindegy. Ön fél a számoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. Mikor építettek több lakást Elnök Úr? Az Ön idejébe, vagy a mienkbe? Segítek Önnek. Az Ön idejében 25 ezret, most meg 40 ezret átlagban évente. Tehát nyilván most akkor könnyebb lakáshoz jutni. Mikor született több gyerek? Az Ön idejében vagy a mi időnkben? Tavaly éppen 2000-rel több, mint az utóbbi években. Én ennek nem hiszek az ilyen konkrét egymásra hatásában. Én azt tudom mondani, ha valamit állít Elnök Úr, próbáljon meg számokkal. Nem elég ám a szónoklat. A vezetés döntést igényel, a döntéshez pedig muszáj ismerni az országot. Moderátor: Köszönjük. A következő témakör az egészségügy. A magyarok egészségi mutatói rosszabbak az európai átlagnál. A betegségek megelőzésének fontosságától függetlenül mindegyik politikai erő halaszthatatlannak tartja az egészségügy reformját, de ezt ki, ki másként képzeli el. Három percben először Orbán Viktor mondhatja el álláspontját. Orbán Viktor: Valóban, a magyar egészségügy számos problémával küzd. Az első és legfontosabb kérdés, hogy nem jut rá elegendő pénz. Bár a számok egymásnak ellentmondóak, mégis azt kell mondanom, hogy valahol messze az európai átlag alatt költünk a magyar emberek egészségének rendbetételére. Ezért emelni kell azt az összeget, ami az egészségügyre fordíthatunk ma Magyarországon. Ráadásul a kormányváltást követően a gyógyszerárak drasztikusan növekedtek. Bár azt ígérték a választásokkor 2002-ben, hogy a gyógyszerek ára inkább csökkenni fog és jó néhány esetben pedig ingyenes gyógyszert is kértek. Ez azonban elmaradt. Kórházaink rossz állapotban vannak, eladósodottak, rendszeresen pénzügyi segélyekkel őket megmenteni és biztosítani, hogy a működőképesség határán maradjanak. Erre azonban nem az a megoldás, hogy eladjuk a kórházakat. Magyarországon volt egy népszavazás, sokan szeretnék elfelejteni, de és azt javaslom, hogy ne tegyük. A magyar emberek kaptak egy kérdést, és válaszoltak is erre a kérdésre. A kérdés úgy hangzott: akarják-e, hogy privatizálják a kórházakat. Erre a magyar emberek azt válaszolták, hogy nem akarják. Elsöprő fölénnyel válaszolták ezt. Nem a szerint döntöttek, hogy ki jobb vagy baloldali, ki szocialista, vagy fideszes szimpatizáns, hanem a szívükre és az eszükre hallgattak és úgy döntöttek, hogy az egészségügynek Magyarországon az állami felelősség körében kell maradni. Én ezzel egyetértek. Az egészség nem üzlet. Ha ma megkérdezzük a kórházakban dolgozókat, hogy mi a legnagyobb gondjuk, akkor elmondják nekünk azt, hogy úgy érzik, hogy visszaélnek az ő elkötelezettségükkel. Az egészségügy valahogy mindig háttérbe szorul, mert úgy vannak vele a politikusok, hogy hát a nővérek, meg az orvosok becsületből, elkötelezettségből és odaadásból teszik a dolgokat. Kevesebb pénzért is hajlandóak dolgozni. Ez rossz szemlélet, ezért meg kell őket tisztességesen fizetni. Magyarországon ma azonban orvoshiánnyal nézünk szembe. Kevesebb orvost képezünk, mint amennyire szüksége van, és szüksége lesz majd Magyarországnak. Ráadásul betöltetlen háziorvosi állások is vannak. Summa summarum, ki kell mondanunk, hogy az egészség nem üzlet. Mi meg fogjuk védeni azt a lehetőséget, hogy megfizethető legyen a gyógyítás Magyarországon. A gyógyszerárakat meg fogjuk fékezni és különböző kategóriákban az időseknek és a fitataloknak lehetővé tesszük bizonyos kategóriákban az ingyenes gyógyszerhez való hozzájutást. Tudjuk, hogy a beteg ember kiszolgáltatott, és nem akarjuk még növelni a kiszolgáltatottságát anyagi kiszolgáltatottsággal is. Nem fogadjuk el a mostani kormánynak azt a tervét, ahogy a pénzügyminiszter mondta, hogy gyógyszerfelírás és orvosi vizsgálat az majd fizetős legyen Magyarországon. Nem fizetős, hanem állami felelősségi körben tartott, becsületes egészségügyet szeretnénk. Moderátor: Egy percben Gyurcsány Ferenc reagálhat. Gyurcsány Ferenc: Borús, sötét képeket fest a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, mint mindenről Magyarországon. Te jó ég! De ilyeneket mondott már Ön Elnök Úr. 98-ban azt ígérték a programjukban, hogy kétszeresére fogják növelni az egészségügyben dolgozók bérét. Hát nem tették meg. Sőt, az is írva vagyon, hogy 8 százalékra, a nemzeti jövedelemből való részesedést. Ugye emlékszik rá? Én elolvastam a programját. És tudja mennyi volt a végén? Ugyanannyi, mint amikor elkezdték. Ami pedig a lényeget illeti: Elnök Úr, kérnék Öntől valami szívességet most itt. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. No de most kampányt építenek. Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni az nem igaz országhoz vezet. Annak van befolyása. Akkor én most mondom Önnek, ez nem igaz. Tudja mit? Vonja vissza ezt a kampány, mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed. Muszáj tiszta vizet öntenünk a pohárba. Azért muszáj, mert itt valami furcsa politizálás zajlik már megint. Az Elnök Úr démonokkal küszködik. Kik is ezek a démonok? 1999-ben egy akkori miniszterelnök, Orbán Viktornak hívták, azt mondta a magyar rádióban december 29-én, hogy márpedig, miután a szakellátást privatizáltuk, privatizálni kell a kórházakat is. Nyilván emlékszik rá. Nem mi mondtuk, Ön mondta. Majd aztán kiderült, hogy egyetlen egy olyan miniszter volt, aki ezt meg merte próbálni. Úgy hívták, hogy Mikola István. 2001. márciusában el kívánta adni a szobi mentőkórházat. Bizony, az Ön mostani miniszterelnök-helyettese, aki újabban persze más szerepben is feltűnik. Mondhatja azt az Elnök Úr, hogy ez már régen volt. Itt van a kezemben a KDNP az Önnel programszövetségben létező pártnak a programja. Tudja, mit mond az? Hogy privatizálni kell és el kell adni. És az államnak ki kell vonulni az egészségügyből. Tudja, hogy ki ennek a pártnak a képviselője és a miniszter-jelöltje? Mikola úr, az Ön helyettese. Hát először saját háza táján kéne rendet tenni - azt gondolom, mert itt valami nem stimmel, hogy bennünket vádolnak valamivel. Újra mondom: nincs ilyen állítás. Ha Ön úriember, tisztességes magyar ember és nem ármánykodással szeretne megküzdeni kampányban, azt kérem, még ma este, azt a kampányt, amely arra épül, hogy mi el akarunk adni, privatizálni akarunk - ezt vonják ki a forgalomból. Így sem akarhat nyerni. Ez nem tisztességes, Elnök Úr. Tudja, mit szeretnénk? Végre nyugalmat az egészségügyben. Azt mondani, hogy nem emelkedtek a bérek? Elnök Úr, Ön kétszeres béremelkedést ígért. Megmondom Önnek, 2002 óta egy 20 éves szakorvosnak az átlagos bére 91-ről 187 ezerre növekedett. Ezt Ön is megígérte neki 98-ban. Mi meg teljesítettük. Én tudja mit kívánok az egészségügyben tenni? Azt az igazságtalanságot megszüntetni, ahol egy távoli faluban lakó néninek kevesebb jut a magyar egészségügyből, mint például Önnek. Mint egy nagyvárosi gyárigazgatónak, aki a legjobbat kapja mindenből. Ő meg sorban áll. Ezt nem megy csak pénzzel. Ön azt mondja, hogy nem kell hozzányúlni az egészségügyhöz, csak pénzzel meg lehet oldani. Akkor mért nem oldotta meg csak pénzzel? Nem tudta. Hozzá kell nyúlni, bele kell nyúlni a mélyébe. Biztosítás alapú egészségügyet kell létrehozni. Át kell alakítani. Megteremteni annak a lehetőségét, hogy orvosok és nővérek és betegek érdekeltségére épüljön ez. Nem lehet csak azt mondani az embereknek, hogy szavazzatok rám, majd én megoldom, és mindenkinek adok egy kis pénzt. Azok után, hogy azt mondta, rövid idővel ezelőtt, hogy minden össze fog dőlni a gazdaság. Elnök Úr, valamikor Ön nem mind igazat. Aztán az a következő lépés, hogy valóban, népegészségügyi programot, megelőzésben részt venni, mert ha nem vigyáz mindegyikőnk a maga dolgára, akkor már csak a gyógyítás nem lesz elegendő. Bizony, bizony átalakítás, ez kell nekünk. Moderátor: Orbán Viktor reagálhat egy percben. Orbán Viktor: Azt tanácsolom, hogy Mikola úrra beszélje meg ezt a bizonyos kórház ügyet. Ez ügyben ő a mai napon talán nyilatkozott. Ami pedig az egészségügy fizetőssé tételét illeti, hát én épp az Ön nyilatkozatában olvastam azt egy folyóiratban: napirendre kell venni a gyógyszerfölírást és a látogatási, a vizitdíjat. Ami pedig a kórházak eladását illeti. Volt egy népszavazás Magyarországon. Lehet, hogy valaki szeretné ezt meg nem történtté tenni. Ott mindenkinek állást kellett foglalni. A Magyar Szocialista Párt is állást foglalt, mi is állást foglaltunk. Mindenki emlékszik erre. Az emberek nemet mondtak az Önök álláspontjára, és azt mondták: meg akarják védeni a kórházakat. Önökkel szemben akarták megvédeni a kórházakat. És sikerült is az elmúlt négy évben. Biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk erre a jövőben is. Szeretném megköszönni egyébként a kórházakban dolgozóknak, hogy olyan kevés fizetésért, amiért a munkájukat teszik, ellátják a betegeket. Törődnek velük, teljesítik a kötelességüket. Mi ránk számíthatnak a jövőben is. Moderátor: Köszönjük. A szigorú szabályok értelmében, azt kérem, hogy tartsuk tiszteletben egymás idejét.